2014. december 31., szerda

A vér éneke (A Hollóárnyék trilógia I.)

Már régóta megvan ez a könyv, talán még előrendeléssel vettem meg. A vizsgaidőszak közepén most volt rá időm, hogy végre elolvassam. Eléggé kétkedve fogadtam a borítón lévő állítást,  hogy "Minden idők legjobb fantasy debütálása", de azért belekezdtem. 

Az első 50-100 oldal után már azon gondolkodtam, hogyan fogom majd itt lehúzni a könyvet. Szépen lassan indul be a történet, kimondottan unalmasnak tartottam az elején. Végül mikor elértem a könyv nagyjából harmadáig, alig tudtam letenni. Egy igen érdekes szerkezetben íródott a könyv. Összesen 5 részre van tagolva, mindegyikben külön fejezetek. A részek elején a "jelen" történéseit láthatjuk, mikor a főhős egy írnoknak mesél, majd ez után következik a "múlt" ahol az elmesélt történeten haladunk végig. Ahogy halad előre a könyv, ezek az elmesélt történetek egyre közelebb kerülnek a jelenhez, végül pedig, az utolsó oldalakon egybefonódik a múlt és a jelen.  

A történetről. Az egységes királyság legnagyobb hadura beadja a fiát a Hatodik Rendbe "szerzetesnek", ahol lényegében paplovagot képeznek belőle. Itt életre szóló barátságokat köt, más fiúkkal. Élettörténetük teljesen különbözik, de amikor beléptek a Rendbe, "nincs többé családom, a Rend az én családom" jelmondathoz tartják magukat. Az első nagyjából 250 oldal a kiképzésüket mutatja be, természetesen nem kevés bonyodalommal. Az ez után következő oldalak a háborúkat mutatja be, ahová kivezényelték őket. 

Nagyon jól ki van dolgozva minden karakter, olyan érzés olvasni, mintha én magam is velük nőttem volna fel kisfiúból a királyság legnagyobb harcosává. Az eredeti felvetéssel, hogy minden idők legjobb fantasy debütálása nem értek egyet, viszont nagyon várom a folytatást. Magával ragadó a világ, a történet, méltán van helye a FuMax Kiadó könyvei között.

Pontozás:
Karakterek:10/10
Történet:7/10
Világ:8/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése